Kicsit…

csalódott vagyok. Annak idején, amikor létre hoztam ezt a blogot, azt hittem, illetve arról vizionálgattam, hogy micsoda nedves bejegyzéseket fogok írni a szexuális életemről, fantáziáimról ésatöbbi. Plusz még beszélni is szeretek erről így megosztanám tapasztalataimat, kérdésekre válaszolnék.

Ehelyett nem ez történt. Ehelyett volt pár elcseszett kapcsolatom az amúgy is elcseszett életemben. Nehéz ezt feldolgozni. Amikor az ember nem úgy él, ahogy azt szeretné, illetve ha lehetősége van rá, mégsem teszi meg azt. Természetesen a dolgok nem innen gyökereznek, de annyit rágódtam már rajta, hogy a fene egye meg, kurvára nem érdekel.

Annyi problémám van még, hogy mindezek közben érzéketlen lettem. Üres. Remélem fog majd változni, van aki tud rajta változtatni, akar is, csak majd én tudok e változni….

És én azért írok ide újra, mert szeretkezni akarok a szavakkal, mocskosul, őszintén, mindenhogyan. Vágyom rájuk, vágyom, hogy leírjam, hogy átírjam őket, hogy néha erőszakosan a magamévá tegyem a betűket…

Persze a szexben is valami ilyesmire vágyom. Nem mintha nem lenne szexuális életem, de nem olyan, amilyennek elképzeltem. Szeretem ezt a férfit, aki mellettem ébred minden reggel. De vannak eltérő vágyai, eltérő igényei, melyek akármennyire is akarom őket magamévá tenni, mégsem az enyémek. Nem tudok olyan lenni, amilyennek ő valójában szeretné. Csak egy részét tudom adni annak, amit ő akar. Szeret, mert viszonozna minden és csak egy szavamba kerülne minden, de így nem esik jól. Próbáltam elmagyarázni ezt neki, de valahogy nem sikerült, nem hiszem, hogy megértette ezt.

Tegnap elsírtam magam szopás közben. Valamiért annyira érzelgős vagyok, voltam. Hülyéskedtünk csak, rámásztam, lemásztam róla, csókolóztunk, beszélgettünk, közel voltunk egymáshoz – én legalábbis így éreztem. Majd egyszer csak levetkőzött és ott meredezett előttem. Felém hajolt, majd eltávolodott. Erre közöltem vele, hogy azt hittem a számba nyomja…nevettünk. Majd a számba nyomta. De ki is vette. Nem volt hév, nem volt kívánalom. Lefeküdt mellém meztelen én ráültem, még ruhában ugye. Csókolgattam, gyöngéd voltam, amennyire csak tudtam. Ő egy idő után már simogatott, csak feküdt kiterülve, csukott szemmel élvezte az érintéseimet. Egy idő után ráuntam erre. Hiába szopogattam a farkát, hiába csináltam bármit, nem kaptam viszont reakciót semmiről sem. Pedig nekem tudnom kéne, hogy ő csak kiterülve élvezte, amit tettem vele. Jogos. De nekem így még sem megy. Egyébként sem kapok tőle sohasem olyan vágyat, hogy most azonnal meg akar dugni, azonnal a magáévá akar tenni, így az, hogy ő csendben élvez az én halálom. Úgy érzem ez nem csak az ő hibája, de természetesen az övé is. Azt gondolom magamról, hogy nem vagyok ráhangolódva a szexuális igényeire, nem tudok odafigyelni rá, mert érzelmileg sem lohaltam bele magam a kapcsolatunkba. Pedig már összeköltöztünk. Egyszerűen félek szeretni. PEDIG ÉN OLYAN NAGYON SZERETNÉK SZERELMES LENNI. Volt is rá esély, de annak idején Ő azt mondta, hogy ő már sohasem lesz szerelmes… Elkeseredtem. Hogyan szeressek én így egy férfit? Amikor tudom, hogy nem fogja viszonozni. Persze tudom, hogy más mondani valamit és más megélni. Velem is sok olyan volt már, hogy azt mondtam soha többé…mással is volt ilyen sokszor, aztán mégis. Igaz a mondás, soha nem mondd, hogy soha. Én csak pusztán nem akartam már. És az érdektelenség mennyivel erősebb, mint az akarat? Lenyűgöző egyébként, hogy milyen természetű tényleg ez az érzés, az érdektelenség, milyen veszélyes és egy alattomos geci. Elnézést a csúnya szóért. Annyira utálom, hogy van ez bennem. Talán ma érek el némi áttörést magammal, sokat utálkoztam már ezen. Sajnos azért ő is lehúzó tényező, az igényeivel, azzal, hogy nem úgy biztat, ahogy kellene és ha mégis megdicsér nem hiszem el neki. Ez az alulértékelésem. Frankó ez is, kurvára levakarnám már magamról.

Szóval a bejegyzés elejéhez visszatérve. Én egy szexuálisan túlfűtött, kicsit nimfo és perverz nő vagyok. Mocskos, vad és kíméletlen egyben gyöngéd és kedves ha úgy hozza kedvem. Én ilyen vagyok, ilyen is akarok lenni. Ma mindenesetre megpróbálom.

Több helyen olvastam hány pasi volt az életemben bejegyzéseket. Hát számomra esélytelen összeszámolni. Ez van.

2 hozzászólás to “Kicsit…”

  1. V Says:

    Nem hiszem, hogy annyira perverz vagy, ha nem tudod megadni a fiúnak azt, ami kell neki. Bár gondolom már nincs meg ő se..

    • szexyuborka Says:

      De annyira perverz vagyok. És de, megvan a pasim, ugyanaz. Nem szakítottunk, nem költöztünk szét, nem volt vége, nem volt szünet. Sokadig éve vagyunk együtt.

      Arról nem biztos, hogy a nő tehet, ha sok pasi volt az életében.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: